Jedlik Ányos (1800. január 11. - 1895. december 13.) nevéhez a dinamó feltalálásán kívül a szikvíz - más néven szódavíz - hazai kikísérletezése és nagyipari előállítása fűződik, de említhetnénk a szódáspalack feltalálását is. Már 1828-ban, mint a győri bencés gimnázium tanára behatóan foglalkozott azzal, hogy felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek az ipari méretekben való gyártásának módját. Már korábban is olvasta, hogy Genfben Paul és Goffe fizikusok már 1789. óta állítanak elő "savanyúvizet", de a készítés módját titokban tartották. A természettudományokkal foglalkozó kutatónak nem is volt szüksége külső segítségre, hiszen kísérletezése gyorsan eredményessé vált.

Jedlik szódavizet és mesterséges ásványvizet is készített, amikor is előzőleg különféle ásványi anyagokat kevert a vízbe. Az ital hatásosnak bizonyult az 1831-ben az országon végig söpört kolera járvány ellen is, mivel savanyú kémhatása révén nem terjesztette a járványt. A tervezés után a legnagyobb gondot az elkészült ital lefejtésé okozta. Hogy az átfejtéskor fellépő gázveszteséget a minimálisra csökkentse, az üvegekbe a leeresztő csapra pontosan illeszkedő és az üveg aljáig leérő csövet használt. Gyakorlatilag ezzel egy kezdetleges szódásüveget alkotott. Hazánkban gyorsan közkedvelt "gyógyvíz" lett a mesterséges ásványvíznek nevezett szikvíz, szódavíz. Ezzel párhuzamosan a fővárosi rézművesek, lakatosok hamarosan átálltak a gépgyártásra, és ennek köszönhető,

hogy már a múlt században virágzásnak indult szikvízgyártás, mint kisipari mesterség. A szikvízgyártás gyorsabb, modernebb térhódítása a két világháború közé tehető, ekkor már a magyar szikvízgyártási technológia európai színvonalat ért el. Ebben az időszakban a termékválasztékot is bővítették. Mindazon felül, hogy az üvegpark minősítetté vált, szép külsejű, jó alapanyagból készült üvegeket - krómozott szifonfejjel - készítettek az elhasznált szikvizes üvegek pótlására.